Térkép - Tønder

Tønder (német: Tondern; déljüt nyelvjárásban: Tynne; északfríz nyelvjárásban: Tuner) egy dán kisváros a Vidå (Wiedau) partján, közel a német-dán határhoz. A hasonló nevű község központja Syddanmark régióban és a szintén hasonló nevű egyházközséghez tartozik. A 2017. január elsejei adatok szerint 7693 lakosa van.

Az első világháború idején a város melletti légibázis ellen hajtották végre az első repülőgép-hordozóról indított légicsapást. A város manapság a Tønder Festival révén ismert nemzetközileg, ami egy évente megrendezett folk- és roots-zenei rendezvény.

A település neve 1800 előtt Thundern volt, melynek jelentése „körbekerített strand”. A 13. században Tunder illetve Tundær néven fordult elő az írásokban. Tønder az Északi- és Balti-tenger között terület egyik legrégebbi városa. Már 1017-ben említik flensburgi iratok mint kikötőt. 1227-ben a domonkosok 1238-ban a ferencesek alapítottak itt kolostort. 1243-ban a település lübecki jogot kapott, ami révén Dánia legrégebbi városának számít. A középkor folyamán egyike volt Schleswig kevés nyugati kikötőinek és a város valamikori kikötő jellegére utal a címerében látható hajó. Alacsony fekvése miatt a várost időről időre elárasztotta a vihardagály, így a 16. században kétszer is: 1532-ben és 1593-ban. 1615-ben a víz szintje egészen a kastély ablakaiig ért, 1634-ben három láb magasan állt a templomban. A település számos tűzvészt átélt, a 16. és 17. században a pestis ötször pusztított.

A 20. század elejéig nagy jelentőséggel bírt a településen a marhakereskedelem, mivel a város a marhaút (Ochsenweg) nyugati végén feküdt. A kereskedőváros szélén fekvő kastély fontos hivatali központtá vált. A terület 1544-es felosztása után II. (Idősebb) János schleswig-holstein-haderslebeni herceg, 1581-ben bekövetkezett halála után a gottorfi herceg lett a település földesura a felosztás 1713/1723-as megszüntetéséig.

A tengertől elnyert területek révén a település elveszítette kikötőjét és ezáltal gazdasági súlya is jelentősen csökkent. A 17. században a csipkeverés virágzott fel a településen és vált fontos iparággá. Az 1788-ban alapított tanárképző főiskola (Lehrerseminar) az első volt a hercegségben.

A többségében német szimpátiájú lakosság (a Tonderanerek) a 19. századi német-dán konfliktusokban a német oldalra állt, így a schleswig-holsteini háborúban (1848-51) a schleswig-holsteinieket támogatta.

A dán korona területeinek ismételt összefogása után a település megtarthatta adminisztratív funkcióit. A nyelvi előírások, melyek a hivatalos egyenjogúság ellenére a dán nyelvet a német rovására előnyben részesítették, tovább fokozták a konfliktust.

Az 1864-es német-dán háború után a város 1920-ig Poroszország, illetve 1871-től a Német Birodalom részévé vált. Tondern járás központja lett, de ugyanakkor veszített gazdasági súlyából. Az első világháború idején fontos léghajótámaszpont üzemelt a település határában, melynek hangárai ellen a britek 1918. július 19-én légicsapást intéztek. A hangárok csak kis mértékben rongálódtak meg, de ugyanakkor két léghajó is megsemmisült a támadásban.

1868-ra épült meg a települést Tinglevvel összekötő vasút, melynek révén rácsatlakozhatott a Hamburg–Fredericia fő vasúti vonalra. 1887-ben a Hamburg felől dán határig tartó és onnan a dán Esbjergig továbbhaladó „lápvasút” (Marschbahn) csomópontja lett, majd a röviddel rá átadott Højer Sluse felé tartó szárnyvonal révén a Syltre utazók átszálló állomása lett.

Az első világháború után Tondern az En-Bloc-szabály értelmében a schleswigi népszavazás során az I. zónához osztották be. Habár választásra jogosult lakosainak 77%-a a Német Birodalom melletti maradásra szavazott, a szabály miatt mégis elcsatolták Dániához. A következő évek során a német pártok voltak többségben a városi tanácsban. 1945-ig a város közterei két nyelven voltak kitáblázva. A dán közigazgatás felállítása után röviddel immár Tøndert helyőrséggel látták el. 1940. április 9-én a Wehrmacht megszállta és egészen a háború végéig megszállás alatt is tartotta. A háború után a német lakosság politikai súlya erősen megcsappant. A határ menti fekvése jelentősen akadályozta a város fejlődését, bár pár vállalat így is megtelepedett itt és erősödött a turizmus is. A határforgalom növekedése ellenére a 20. század végére jelentősen romlott a település helyzete. 1989-ben a 200 éves tanárképzőt, 2002-ben a kaszárnyát, majd 2003-ban a kórházat zárták be, mely utóbbi időközben privát klinikaként ismét megnyílt.